Cloud Computing-cikk a HVG Business IT Plusz 2009-ben

Május végén megjelent egy cikkem a HVG “Business IT Plusz 2009” című kiadványában, amelyben – alapvetően nem technikai, hanem döntéshozói-döntésbefolyásolói szinten – rendbeteszem a “felhő-számítástechnikával” kapcsolatos fontosabb fogalmakat. Ez egy régimódi (azaz offline) újság, 995 Ft-ba kerül, kapható az újságosoknál.

Bár egyes cikkek elolvashatók a https://hvgplusz.hu/BusinessITPlusz címen, az én írásom nincs közöttük, így alább adom közre.

---

Szállj fel a felhőmre!

A „cloud computing”, azaz a felhő-számítástechnika a sok önálló vállalati IT-környezet helyett néhány megosztott globális adatközpontra épít, így az informatikában korábban ismeretlen mértékű költség- és szolgáltatás-optimalizálást tesz lehetővé.

Egy borítékot kell eljuttatnom Budapestről Győrbe. Beülhetek az autómba, és elvihetem személyesen – a benzinköltség a visszaúttal együtt úgy 5-6000 Ft. Feladhatom postán is, így két nagyságrenddel olcsóbban megúszom. Melyiket válasszam? Az autó jóval drágább, de van néhány elvitathatatlan előnye: akkor indulok, amikor én akarok, és oda is eljutok még ma, ahová csak hetente kétszer megy ki a kézbesítő. A posta viszont rendkívül olcsó, és lehet, hogy az a boríték nem is annyira sürgős.

A posta (a tömegközlekedés, a sorozatgyártás, és még sorolhatnám) azért tud kedvező árakat és általában elfogadható feltételeket adni, mert egyszerre nagy mennyiségű termelő/szolgáltató feladatot hajt végre, és ezek a feladatok hasonlóak. Gyakori vélemény, hogy a méretgazdaságosság elérése az informatikában lehetetlen, hiszen minden rendszer, program, illetve ezek tényleges alkalmazása különbözik. De ahogy jobban megismerjük a „cloud computing”, azaz a frappáns és könnyen kimondható fordítással „felhő-számítástechnikának” keresztelt modell mibenlétét, rájövünk, hogy ott ez másképp van.

Az önállóság ára

Ma a vállalatok túlnyomó többsége önálló informatikai infrastruktúrát és szervezetet (azaz autót és sofőrt) tart fenn. Ezt angolul „on-premises” modellnek nevezik, és a gyakorlatban a következőket jelenti:

• saját informatikai központ (egy vagy több speciálisan berendezett, légkondicionált számítógépterem) birtoklása (ritkábban bérlése), karbantartása és őrzése
• saját hardvereszközök (kiszolgálók, adattároló egységek, hálózati eszközök, szünetmentes tápegységek) birtoklása, felügyelete és karbantartása
• szoftverek (operációs rendszerek, kiszolgáló és rendszerfelügyeleti programok, üzleti programok) birtoklása és/vagy bérlése, felügyelete és karbantartása
• üzemeltető és támogató személyzet (rendszergazdák, szervizmérnökök, ügyfélszolgálati munkatársak) alkalmazása
• energia- és távközlési díjak fizetése

A saját IT-környezet, akárcsak egy autó, nagyfokú függetlenséget biztosít. Ennek azonban komoly ára van. Nézzük a fenti modellel kapcsolatos gondokat! Először is nem igazán szerencsés az összetevők szerkezete. Bár egyes elemek költségként jelentkeznek, a többség – az informatikai központ, a hardvereszközök, több konstrukcióban maguk a szoftverek – mind-mind beruházás. Magyarán meg kell vennünk az autót, bennünket terhelnek a kapcsolódó kötelezettségek, az értékvesztés, stb.

További fejfájást okoz a saját informatikai infrastruktúra optimális kihasználása. Ha a vállalat üzletmenete szezonális, az ezt támogató számítástechnikai környezetnek időben változó terhelésre kell felkészülnie. Ha a szokásos igények kiszolgálására méretezzük a rendszert, csúcsidőben lelassul a feldolgozás, megnő a válaszidő, ami elégedetlen ügyfeleket és frusztrált dolgozókat eredményez. Ha viszont annyi kiszolgálót állítunk üzembe, hogy a rendszer a maximális terhelést is játszva elbírja, az eszközök az idő egy részében kihasználatlanul állnak majd. Lefordítva: tíz autóval rendelkezünk, ezek novemberben-decemberben szinte folyamatosan úton vannak, de januártól októberig csak hármat használunk.

Emellett egyre gyakoribb igény, hogy a vállalat informatikai környezetéhez partnerek, üzletfelek, állandóan úton lévő munkatársak is hozzáférhessenek. Amikor ezért lyukakat szeretnénk vágni a rendszerünk (tűz)falába, saját biztonsági szakemberünk csavarja ki a kezünkből az egeret. Azaz: csak az vezetheti a vállalati autót, aki rendelkezik az ügyvezető által aláírt igazolással.

Olyan megoldás kellene tehát, amely a nem stratégiai jellegű eszközök beszerzése helyett lehetővé teszi azok bérlését, kapacitása igény szerint rugalmasan bővíthető, és bárhonnan elérhetjük.

Mindig magasabbra

Mi sem egyszerűbb, helyezzük ki az informatikai rendszerünket egy hoszterhez, és máris megoldottunk mindent. Vagy mégsem?

A hoszting legegyszerűbb megjelenési formája a szerverhotel. A kiszolgálók a vállalat adatközpontjából egy szolgáltató adatközpontjába kerülnek, ahol kapnak adott mennyiségű helyet a polcon, tápfeszültséget, Internet-csatlakozást, és igény szerint a bekapcsoló gombot is megnyomja rajtuk „egy erre fizetett kéz”. Jól látható, hogy részben kiküszöböltük ugyan a saját adatközpontot, de a gép továbbra is a miénk, csak most messzebb került tőlünk. Magyarán: egy távolabbi garázshoz kell mennünk az autónkért, és átalányban fizetjük a benzint.

Persze gondolkodhatunk szerverbérletben is. Ez a megoldás hasonlít az előzőhöz, de már nem a miénk a gép, csak béreljük. Az egyik beruházást ezzel költséggé változtattuk, az álmunkhoz azonban nem kerültünk közelebb. Ha a csúcsidőszakban újabb kiszolgálót szeretnénk üzembe állítani, az először is új bérleti szerződés megkötését jelenti. De ezzel még nem vagyunk készen, a szerver csak hardver, azaz ránk vár az összes szoftverkomponens telepítése, beállítása és elindítása. Visszatérve a hasonlathoz: némi papírmunka árán bármikor kérhetünk újabb autót a flottánkba, de lapra szerelt állapotban hozzák ki, úgyhogy indulás előtt még össze is kell raknunk.

Talán látszik az eddigiekből, hogy van ugyan fejlődés, de túl kis lépésekkel haladunk előre. Az autó helyett egy profi közlekedési vállalat által üzemeltetett vonatot szeretnénk, ami gyors és kényelmes, ha nem is mindenhová, de az összes nagyobb városba rendszeresen közlekedik, és akárhány munkatársunk, ügyfelünk, partnerünk fel- és leszállhat rá.

A hoszting következő változata az alkalmazás-szolgáltatás. Itt már nem kiszolgálóban gondolkodunk, hanem konkrét alkalmazásban vagy alkalmazás-szolgáltatásban. A hoszter (a régi terminológia szerint Application Service Provider, azaz ASP a neve) a saját gépein és környezetében futtatja a vállalatunk által használt programokat, munkatársaink (ügyfeleink, partnereink) pedig az Interneten keresztül, védett csatornán át érik el ezeket. A szolgáltató által használt tényleges informatikai megoldás az azt igénybe vevő vállalat számára nem látható: olyan, mintha a programok „valahol a felhőben” futnának.

Ott vagyunk már?

Ezzel megérkeztünk a „cloud computing”-hoz. Nézzük a jellemzőit:

• nincs saját informatikai központ, vagy csak egy jóval kisebb, ami a telekommunikációs (Internet-) infrastruktúrát tartalmazza
• nincsenek saját kiszolgálók, adattároló egységek, stb., a vállalat a szolgáltató birtokában lévő eszközöket használja
• nincsenek saját operációs rendszerek, kiszolgáló, felügyeleti és üzleti szoftverek, a vállalat a szolgáltató birtokában lévő szoftvereket használja, ezek eléréséhez mindössze egy böngésző szükséges
• nincs üzemeltető személyzet, legfeljebb a szolgáltatóval közvetlen kapcsolatot tartó ügyfélszolgálatra van szükség
• nincs villanyszámla, bár a távközlési díjak akár jelentősen magasabbak is lehetnek, mint az „on-premises” megoldás esetén

A „cloud computing” megoldásokat szállítók portékája között aszerint tehetünk különbséget, hogy hol húzzák meg a felhő határát: alkatrészeket kínálnak, átengedik a gyártósort, vagy készterméket adnak el.

• Ha építőkockákra van szükségünk, amelyekből a felhőben összerakhatjuk a vállalati adatközpontot, választhatjuk az ún. Infrastructure-as-a-Service vagy IaaS szállítókat. Ide tartozik pl. az Amazon Web Services nevű webszolgáltatás-csomag – igen, ez az az Amazon, amely könyveket és CD-ket árul – , valamint a fizikai számítógépek virtualizációját lehetővé tevő megoldások, mint a Microsoft Hyper-V és a VMWare.
• Ha egy teljes platformot szeretnénk, amelyen elkészíthetjük és futtathatjuk üzleti programjainkat, a Platform-as-a-Service- vagy PaaS-megoldások közül válasszunk. Jó példa a Microsoft Windows Azure (a „felhő-Windows”) és a Google App Engine.
• Ha nem vágyunk alkalmazásfejlesztői babérokra, mert általánosan elterjedt, ún. „commodity” programok (pl. levelezés, dokumentum-kezelés, egyszerűbb ügyviteli rendszerek) felhőbeli változatát szeretnénk igénybe venni, ismerkedjünk meg a Software-as-a-Service (SaaS) megközelítéssel. Ilyen termék pl. a Salesforce.com üzletialkalmazás-csomag, vagy a Microsoft Business Productivity Online Suite, amely többek között az Exchange levelezőrendszer és a SharePoint csoportmunka-portál felhőváltozata.

Persze érdemes vigyázni. Azt mondják, a magyar lónak nincs háta, csak két oldala. Úgy tűnik, ez a jelenség nem hungarikum, a szó szerint vett „cloud computing”, annak is főként az SaaS-változata ugyanis az „on-premises” informatikai környezet szinte valamennyi elemét – a hasznosakat is – elveti. Az ebbe a táborba tartozó szállítók egyenesen azt mondják, hogy a hagyományos értelemben vett, a vállalatok által vásárolt/fejlesztett, saját környezetükben futtatott szoftver – halott, és itt van a Kánaán. Nos, igazából még nincs. Az SaaS a következőket feltételezi:

• Az Internet-kapcsolat minden körülmények között rendelkezésre áll, a sávszélesség megfelelő (a vonatok mindig járnak, nincs vágányfelújítás, sztrájk).
• Nincs szükség adattárolásra a felhőn kívül.
• Egyetlen program felhasználói felülete, szolgáltatáskészlete sem igényel többet, mint amit a legegyszerűbb böngésző is tud.
• A vállalatok számára mindegy, hogy a felhőben tárolt információk fizikailag hol találhatók.

A mai magyar és nemzetközi valóságban ezek az elvárások nem teljesülnek. Elég, ha csak az utolsó pontot emeljük ki: az Európai Unió és tagországai, valamint az Egyesült Államok egyaránt szigorúan szabályozza a személyi, kormányzati és (gyakran) üzleti adatok fizikai tárolásának helyét. Márpedig egy globális ügyfélkört kiszolgáló felhő-számítástechnikai megoldásban az információk másolatai egyszerre több földrészen, különböző adatközpontokban lehetnek.

Az SaaS mellett/helyett egy másik megközelítés, a szoftver-plusz-szolgáltatások (Software+Services, S+S) elterjedése várható. Az S+S kombinálja a vállalatok meglévő informatikai eszközeit – kiszolgálókat, programokat, tárolási lehetőséget – a felhő szolgáltatásaival, és kiküszöböli az SaaS hiányosságait.

A felhők fölött mindig kék az ég

Vegyük sorra, milyen tulajdonságok emelik a felhő-számítástechnikát a hagyományos fölé.

• Rugalmasság. A felhőben nem jelent gondot, hogy a karácsonyi vásárlási láz beköszöntével megduplázzuk a webáruházat működtető kiszolgálók számát, vagy a klinikai tesztelés megkezdésekor újabb tíz szervert tegyünk a gyógyszeripari szoftver alá. A mi oldalunkon nincs szükség új hardver beszerzésére, a felhő gazdája szükség esetén majd gondoskodik a kapacitásnövelésről. Amikor a roham véget ér, lecsökkentjük a futó példányok számát – és mindig a használattal arányosan fizetünk.
• Rendelkezésre állás. Az a szolgáltatás, amit a felhőben teszünk elérhetővé ügyfeleink, partnereink (vagy saját magunk) részére, mindig rendelkezésre áll. A felhő gazdája ezt anyagi szankciókat is tartalmazó szolgáltatásiszint-szerződéssel (SLA) garantálja. A vállalt szintet azért tudja tartani, mert alaposan megtervezett és magas szinten automatizált adatközpontokat üzemeltet jól felkészített alkalmazottak segítségével. Egy hasonló IT-környezet kiépítése és fenntartása a legtöbb vállalat számára praktikusan lehetetlen lenne.
• Gazdag fejlesztői szolgáltatások. A felhő látszólag maga a vállalati adatközpont, csak éppen nem a szomszéd épületben, hanem valahol az Interneten található. Ugyanúgy készítjük saját gyártású üzleti alkalmazásainkat, ahogy azelőtt. Sőt, olyan szolgáltatásokra is építhetünk, amelyek a vállalati környezetben nem voltak elérhetők: bekapcsolhatjuk például az üzletmenetbe az internetes azonosítóval (pl. Live ID, Open ID) rendelkező ügyfeleket/partnereket, integrálhatjuk az internetes kereső- és térképszolgáltatásokat.

A kocsi – helyesbítek, az expresszvonat – előállt. Ismerkedjünk a menetrenddel, beszélgessünk a kalauzzal és a többi utassal: hamarosan indulunk.