Nagyszámítógépek migrálásának áttekintése

Számos vállalat és szervezet használja ki a néhány vagy akár összes nagyszámítógépen futtatott számítási feladatuk, alkalmazásuk és adatbázisuk felhőbe történő áthelyezéséből fakadó előnyöket. Az Azure a nagyszámítógépek által kínáltakéhoz hasonló funkciókat biztosít felhőszinten, méghozzá a nagyszámítógépek használatával járó hátrányok kiküszöbölésével.

A nagyszámítógép kifejezés általában egy nagyméretű számítógépes rendszerre utal, de a jelenleg alkalmazott nagyszámítógépek túlnyomó többsége IBM System z-kiszolgálók vagy MVS-t, DOS-t, VSE-t, OS/390-et vagy z/OS-t futtató IBM-kompatibilis rendszerek. A nagyszámítógépeket továbbra is számos iparágban használják az alapvető fontosságú informatikai rendszerek futtatására, és az olyan speciális forgatókönyvekben is helyet kapnak, mint például a nagyméretű, nagy mennyiségű, nagy tranzakciószámú informatikai környezetek.

A felhőbe történő migrálás lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy modernizálják az infrastruktúrájuk. A felhőszolgáltatások segítségével számítási feladatként bármikor elérhetővé tehetik a nagyszámítógépen futtatott alkalmazásokat és az általuk biztosított értékeket, amikor a szervezetnek éppen szüksége van rá. Rengeteg számítási feladat vihető át Az Azure-ba csupán kisebb kódmódosítással, például az adatbázisok nevének frissítésével. Szakaszos megközelítést használva az összetettebb számítási feladatok migrálása is lehetséges.

A Fortune 500-ba tartozó legtöbb vállalat már az Azure-t használja a kritikus fontosságú számítási feladatok esetében. Az Azure használatával járó figyelemre méltó ösztönzők számos migrálási projektet motiváltak. A cégek először általában a fejlesztési és tesztelési tevékenységprofilokat helyezik át az Azure-ba, ezt követi a DevOps és a levelezés, valamint a vészhelyreállítás.

Célközönség

Ha rendszerének migrálását, vagy esetleg a felhőszolgáltatások az informatikai környezetéhez való hozzáadásának lehetőségét fontolgatja, ez az útmutató Önnek készült.

Az útmutató segítségével az informatikai vállalkozások elkezdhetik a migrálás tervezését. Lehetséges, hogy jobban ismeri az Azure-t és a felhőalapú infrastruktúrát, mint a nagyszámítógépeket, ezért az útmutató a nagyszámítógépek működésének áttekintésével indul, majd különböző stratégiákat ismertet arra vonatkozóan, hogyan határozzuk meg, mely folyamatokat és miként szeretnénk migrálni.

A nagyszámítógépek architektúrája

A nagyszámítógépeket az 1950-es évek végén, a nagy mennyiségű online tranzakciók és a kötegelt feldolgozás futtatására szolgáló vertikális felskálázású kiszolgálókként hozták létre. Emiatt a nagyszámítógépek az online tranzakciós formák kezelésére létrehozott szoftverekkel (más néven zöld képernyőkkel) és a kötegelt futtatások feldolgozását ellátó, nagy teljesítményű I/O-rendszerekkel is rendelkeznek.

A nagyszámítógépek kiváló megbízhatóságukról és rendelkezésre állásukról ismertek, valamint arról, hogy hatalmas online tranzakciók és kötegelt feladatok futtatására is képesek. A tranzakció egy adott kérelem által kezdeményezett feldolgozásból származik, jellemzően a kérelmet egy felhasználó indítja el egy terminálnál. A tranzakciók több más forrásból is származhatnak, például a weboldalakról, távoli munkaállomásokról és más informatikai rendszerek alkalmazásaiból is. Egy tranzakció akár automatikusan is elindítható egy előre meghatározott időpontban, ahogy azt a következő ábra is szemlélteti.

Egy tipikus IBM-nagyszámítógép architektúrájának komponensei

Egy tipikus IBM-nagyszámítógép architektúrája a következő általános összetevőket tartalmazza:

  • Előtérrendszerek: A felhasználók terminálokról, weboldalakról vagy távoli munkaállomásokról is indíthatnak tranzakciókat. A nagyszámítógépek alkalmazásai gyakran rendelkeznek olyan egyéni felhasználói felületekkel, amelyek az Azure-ba való migrálás után is megőrizhetők. A terminálemulátorok (más néven zöld képernyős terminálok) még napjainkban is használatban vannak a nagyszámítógépek alkalmazásainak eléréséhez.

  • Alkalmazásrétegek: A nagyszámítógépek jellemzően egy ügyféladat-ellenőrzési rendszerrel (CICS) is rendelkeznek; ez egy IBM z/OS nagyszámítógépekhez készült, piacvezető tranzakciókezelési csomag, amelyet gyakran használnak az IBM Information Management System (IMS) üzenetalapú tranzakciókezelővel párosítva. A kötegelt rendszerek nagy számú fiókrekord nagy mennyiségű adatfrissítéseit kezelik.

  • Kód: A nagyszámítógépek által használt programozási nyelvek közé tartozik a COBOL, a Fortran, a PL/I és a Natural. A feladatvezérlési nyelvet (JCL) a z/OS-sel történő munkavégzéshez használják.

  • Adatbázisréteg: Az IBM DB2 a z/OS-hez használt egyik gyakori relációsadatbázis-kezelő rendszer (DBMS). A dbspaces nevű adatstruktúrákat kezeli, amelyek egy vagy több táblát tartalmaznak, és a dbextents nevű fizikai adatkészleteket tartalmazó tárolókészletekhez vannak hozzárendelve. Az adatbázisok két fontos összetevője a címtár, amely azonosítja a tárolókészletek adathelyét, valamint az adatbázison végrehajtott műveletek rekordját tartalmazó napló. A rendszer több különböző egybesimított adatformátumot támogat. A z/OS-hez készült DB2 általában virtuális tárolási hozzáférési módszerű (VSAM) adatkészleteket használ az adatok tárolására.

  • Felügyeleti szint: Az IBM-es nagyszámítógépeken olyan ütemezési szoftverek találhatók, mint például a TWS-OPC, emellett rendelkeznek nyomtató- és kimenetkezelő eszközökkel is, ilyen például a CA-SAR és a SPOOL, továbbá el lettek látva a kódhoz készült forráskódvezérlési rendszerrel is. A z/OS esetében a biztonságos hozzáférés-vezérlést az erőforrás-hozzáférésvezérlési létesítmény (RACF) kezeli. Az adatbázis-kezelő hozzáférést biztosít az adatbázisban lévő adatokhoz, és a saját partícióján fut egy z/OS-környezetben.

  • LPAR: A logikai partíciók, vagy más néven LPAR-ok a számítási erőforrások felosztására szolgálnak. A fizikai nagyszámítógép több LPAR-ra van particionálva.

  • z/OS: Egy 64 bites operációs rendszer, amelyet leggyakrabban az IBM-nagyszámítógépeken használnak.

Az üzleti tranzakciók aspektusainak nyomon követésére és kezelésére olyan tranzakciófigyelőt használnak az IBM-rendszerek, mint például a CICS. A CICS az erőforrások megosztásáért, az adatok integritásáért és a végrehajtás priorizálásáért felel. A CICS végzi a felhasználók felhatalmazását, az erőforrások lefoglalását, és az alkalmazás által az IBM DB2-höz hasonló adatbázis-kezelőkhöz benyújtott adatbázis-kérelmek továbbítását.

A pontosabb hangolás érdekében a CICS-t általában a korábban IMS/adatkommunikációként (IMS/DC) ismert IMS/TM-mel együtt használják. Az IMS-t úgy tervezték, hogy csak egyetlen másolatot őrizzen meg az adatról, ezáltal csökkentve az adatredundanciát. A CICS-t mint tranzakciófigyelőt egészíti ki az IMS azáltal, hogy fenntartja az állapotot a folyamat során, és rögzíti az üzleti funkciókat egy adattárban.

Nagyszámítógépes üzemeltetés

Az alábbiakban tipikus nagyszámítógépes üzemeltetési helyzeteket soroltunk fel:

  • Online: A számítási feladatok közé tartozik a tranzakciók feldolgozása, az adatbázis-kezelés és a kapcsolatok kezelése. Ezek gyakran az IBM DB2, a CICS és a z/OS-összekötők használatával valósíthatók meg.

  • Kötegelt: A feladatok felhasználói interakció nélkül futnak, általában egy rendszeres ütemezés szerint, például hétköznap reggelente. A kötegelt feladatok windowsos vagy linuxos rendszereken is futtathatók olyan JCL-emulátorok használatával, mint például a Micro Focus Server Enterprise Edition vagy a BMC Control-M szoftver.

  • Feladatvezérlési nyelv (JCL): A kötegelt feladatok feldolgozásához szükséges erőforrások meghatározása. A JCL feladat-ellenőrzési utasítások segítségével továbbítja ezeket az információkat a z/OS-nek. Az alapszintű JCL hat utasítástípust tartalmaz: JOB, , ASSGN, DLBLEXTENT, , LIBDEFés EXEC. A feladatok több EXEC utasítást (lépést) tartalmazhatnak, és minden lépéshez több LIBDEF, , ASSGN, DLBLés EXTENT utasítás is tartozhat.

  • Kezdeti programbetöltés (IPL): Arra utal, hogy az operációs rendszer egy másolatát a lemezről a processzor valódi tárolójába tölti be, majd futtatja azt. Az IPL-eket az állásidő utáni helyreállítás céljából használják. Az IPL az operációs rendszer windowsos vagy linuxos virtuális gépeken történő elindításához hasonló.

További lépések