2. hatókörbe tartozó kibocsátások
A 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások a közüzemi szolgáltatótól vásárolt energiatermelésből származó közvetett kibocsátások. Ezek az üvegházhatású gázok kibocsátása a vásárolt villamos energia, gőz, hő és hűtés fogyasztásából szabadul fel a légkörbe. Globálisan a 2. hatókör az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának egyik legnagyobb forrása. A villamosenergia- és hőtermelés jelenleg a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább egyharmadáért felelős.
A 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások kiszámításának és jelentésének módszerei kritikusan befolyásolják, hogy a vállalat hogyan értékeli teljesítményét, és ösztönzi a mérséklési intézkedéseket. A 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások Microsoft Sustainability Manager kiszámítása összhangban van az üvegházhatású gázokról (ÜHG) szóló jegyzőkönyvben meghatározott elvekkel és módszerekkel. Az ÜHG-jegyzőkönyv azt ajánlja, hogy a villamosenergia-felhasználásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás teljes hatásának meghatározásához szorozzák meg a tevékenységre vonatkozó adatokat (megawattóra villamosenergia-fogyasztás) forrás- és szolgáltatóspecifikus kibocsátási tényezőkkel. Az ÜHG-jegyzőkönyv hangsúlyozza a zöldenergia-programok szerepét a villamosenergia-felhasználásból származó kibocsátások csökkentésében. Azt ajánlja, hogy a vállalatok használjanak statisztikákat, például helyi vagy nemzeti/regionális hálózati kibocsátási tényezőket, ha a villamosenergia-ellátásra vonatkozó egyéb információk nem állnak rendelkezésre.
A vásárolt energiából származó kibocsátás kiszámításának két módja van:
- Helyalapú módszer – Ez a módszer figyelembe veszi a villamos energiát biztosító villamosenergia-hálózatok átlagos kibocsátási tényezőit.
- Piaci alapú módszer – Ez a módszer figyelembe veszi azokat a szerződéses megállapodásokat, amelyek alapján a szervezet meghatározott forrásokból, például megújuló energiából szerez be energiát.
A 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások kiszámítása
Mind a helyalapú, mind a piaci alapú módszer esetében a kibocsátást úgy számítják ki, hogy a vásárolt villamos energiát megszorozzák a megfelelő kibocsátási tényezőkkel. Bár ez a szakasz a vásárolt villamos energia fogyasztásából származó kibocsátások kiszámításának lépéseit írja le, az információ a gőzre, a hőre és a hűtésre is vonatkozik.
Az ÜHG-protokoll referenciadokumentuma: Útmutató az üvegházhatást okozó gázok jegyzékéhez: a vásárolt villamos energiából származó közvetett kibocsátások (EPA.gov)
1. lépés: A vásárolt villamos energia mennyiségének meghatározása
A megvásárolt villamos energia mennyisége a 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások számszerűsítéséhez szükséges tevékenységi adatok. A közüzemi számlák vagy más vásárlási nyilvántartások felhasználhatók a megvásárolt villamos energia mennyiségének meghatározására. Az ezekből a forrásokból származó adatok jobb tevékenységadat-típusnak tekinthetők, mint a létesítményből származó almérési adatok, mivel ezek az adatok hiányosak lehetnek. Ha egyes létesítményekre vagy műveletekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre vásárlási adatok, a teljesség kedvéért becslést kell készíteni.
A szervezet tulajdonában lévő helyszíni generálás esetében a rendszerből származó kibocsátások közvetlen 1. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások. Ha a szervezet nem tulajdonosa a helyszíni termelésnek, a helyszínen felhasznált villamos energiát vásárolt termelésként kell kezelni a 2. hatókörben.
2. lépés: A kibocsátási tényezők meghatározása
A villamosenergia-, gőz-, hő- és hűtési vásárlásoknak tulajdonítható kibocsátások kiszámításához kibocsátási tényezőkre van szükség.
A helyalapú módszer figyelembe veszi a villamos energiát biztosító villamosenergia-hálózatok átlagos kibocsátási tényezőit. A helyalapú kibocsátási tényezők következő típusai állnak rendelkezésre:
- Közvetlen vonal kibocsátási tényező
- Regionális kibocsátási tényező
- Nemzeti kibocsátási tényező
A piaci alapú módszer olyan szerződéses megállapodásokat vesz figyelembe, amelyek alapján a szervezet meghatározott forrásokból, például fosszilis, megújuló vagy más termelési létesítményekből szerez be energiát. A piaci alapú kibocsátási tényezők következő típusai állnak rendelkezésre:
- Energiaattribútum-tanúsítványok
- Szerződések
- Beszállítóspecifikus kibocsátási tényező
- Maradék keverési tényező
- Regionális kibocsátási tényező
- Nemzeti kibocsátási tényező
Alapértelmezés szerint a rendszer fiktív tényezőket használ számítási módszerekhez és kibocsátási tényezőkhöz a 2. hatókörben Microsoft Sustainability Manager , ha a Contoso bemutató adatait tekinti meg. A kibocsátási tényezőket a bal oldali navigációs panel Számítások alatti Faktorkönyvtárak alatt találja. A Microsoft Sustainability Manager kibocsátási tényezőket faktorkönyvtárakban tárolják. A tényezőkönyvtárak a kapcsolódó kibocsátási tényezők csoportjai. E kibocsátási tényezők forrása gyakran azonos. Az EPA Factors Hub például egy faktorkönyvtárban van tárolva. A kibocsátási tényezőket referenciaadatokhoz is hozzárendelik az ugyanabban a könyvtárban végzett számításokhoz. Microsoft Sustainability Manager Továbbra is további regionális és globális kibocsátási tényező könyvtárakat ad hozzá a termékfrissítéseken keresztül.
A helyszín és a piaci alapú 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások kiszámításakor mindegyikhez létre kell hoznia és használnia kell egy tényezőkönyvtárat. A helyalapú kibocsátási tényező könyvtárnak tartalmaznia kell az összes létesítmény hálózati tényezőit. A piaci alapú tényezőkönyvtárnak tartalmaznia kell a tanúsítványok, szerződések vagy szállítóspecifikus kibocsátások konkrét kibocsátási tényezőit. Tartalmaznia kell a regionális vagy országos hálózati tényezőt minden olyan létesítményhez, amelyhez nem rendelkezik konkrétabb tényezőkkel.
Lépés 3: A kibocsátások kiszámítása
A kibocsátások kiszámításához a következő egyenletet kell használni:
Kibocsátás = Villamos energia × EF
Íme az egyenlet magyarázata:
- Kibocsátás = a kibocsátott szén-dioxid (CO2), metán (CH4) vagy dinitrogén-oxid (N2O) tömege
- Villamos energia = a vásárolt villamos energia mennyisége
- EF = CO2, CH4 vagy N2O kibocsátási tényező
A CO2 -egyenértékű (CO2e) kibocsátások kiszámításához szorozzuk meg a CH4 és N2O kibocsátást a megfelelő globális felmelegedési potenciállal (GWP). A CH4 GWP-je 25, az N2OGWP-je pedig 298. Ezek az értékek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2007 . évi negyedik értékelő jelentéséből(AR4) származnak. A teljes CO2e kibocsátást a CH4és N2 O-ból származó CO2e kibocsátás és a CO2 -kibocsátás összegeként kell kiszámítani.
Tevékenységadat-egységek
A közüzemi számlákon vagy más vásárlási nyilvántartásokban szereplő tevékenységi adatok mértékegységei eltérőek lehetnek. A villamos energia, a fűtés és a hűtés esetében a tevékenységadatokat általában energiaegységekben jelentik. A villamos energia esetében leggyakrabban kilowattórát (kWh) vagy megawattórát (MWh) használnak. A fűtést és a hűtést különböző energiaegységekben lehet jelenteni. A hűtés általános mértékegysége a tonnaóra. Egy tonnaóra 12 000 brit hőegységnek (BTU) felel meg. A gőzt energiaegységekben vagy tömegegységekben lehet jelenteni. Ha csak költséginformációk állnak rendelkezésre, javasoljuk, hogy vegye fel a kapcsolatot a szolgáltatóval, és adja meg az energiaegységek adatait.
A kapcsolt hő- és villamosenergia-termeléshez kapcsolódó kibocsátások
A kombinált hő- és erőmű kibocsátása a felhasznált üzemanyag típusán alapul. A kibocsátást arányosan kell elosztani az egyes energiaáramok között. A következő három módszert leggyakrabban a kombinált hő- és erőmű kibocsátásának elosztására használják:
- Hatékonysági módszer - Ez a módszer az előnyben részesített módszer, ha az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a különálló gőz- és villamosenergia-termékek előállításához felhasznált energiabevitel alapján osztják el.
- Energiatartalom-módszer – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a kimenő gőz- és villamosenergia-termékek energiatartalma alapján osztják fel.
- Munkapotenciál-módszer – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a gőz- és villamosenergia-termékek energiatartalma alapján osztják fel.
