Feladatütemezési stratégia tervezése a Configuration Managerben

 

Érvényes: System Center 2012 Configuration Manager, System Center 2012 Configuration Manager SP1, System Center 2012 Configuration Manager SP2, System Center 2012 R2 Configuration Manager, System Center 2012 R2 Configuration Manager SP1

A System Center 2012 Configuration Manager-környezetben különböző feladatok végrehajtására feladatütemezéseket hozhat létre. Ilyen feladat például az operációs rendszerek rögzítése referencia-számítógépre, vagy az operációs rendszer központi telepítése egy vagy több célszámítógépre. A feladatütemezés által végrehajtott műveletek az ütemezés lépései között definiálhatók. A feladatütemezés futtatásakor a rendszer minden egyes lépést végrehajt parancssori szinten, felhasználói beavatkozás nélkül.

A feladatütemezések számítógépeket tartalmazó gyűjteményekre alkalmazhatók, felhasználógyűjteményekre azonban nem.

Feladatütemezési lépések és műveletek

A lépés a feladatütemezés alapeleme. Tartalmazhat olyan parancsokat, amelyek egy referencia-számítógép operációs rendszerének konfigurálására és rögzítésére szolgálnak, vagy olyanokat, amelyek operációs rendszert, illesztőprogramokat, a Configuration Manager-ügyfelet és más szoftvereket telepítenek a célszámítógépre.

A feladatütemezési lépésekhez szükséges parancsokat a lépésben szereplő műveletek határozzák meg. Kétféle művelet van. A parancssori karakterlánccal definiált műveletek az egyéni műveletek. A Configuration Manager által előre definiált műveletek a beépített műveletek. A feladatütemezések az egyéni és beépített műveletek tetszőleges kombinációját képesek végrehajtani.

A feladatütemezési lépések emellett olyan feltételeket is tartalmazhatnak, amelyek az adott lépés működését szabályozzák, például meghatározzák, hogy hiba esetén a feladatütemezés leálljon vagy folytatódjon-e. Feltétel hozzáadásához feladatütemezési változót kell szerepeltetni a lépésben. Az SMSTSLastActionRetCode változóval például az előző lépés feltétele tesztelhető. A változók egy vagy több lépéshez is felvehetők.

A feladatütemezési lépések feldolgozása sorrendben történik, a lépés műveleteinek végrehajtásával és a lépéshez rendelt feltételek alkalmazásával. Ha a Configuration Manager elkezdte egy feladatütemezési lépés feldolgozását, addig nem folytatja a következővel, amíg a korábbi műveletet végre nem hajtotta. A feladatütemezés akkor tekinthető befejezettnek, ha a rendszer az összes lépését végrehajtotta, vagy ha egy hibás lépés miatt a Configuration Manager még azelőtt leállítja a feladatütemezés futtatását, hogy az összes lépést elvégezte volna. Ha például a rendszer egy feladatütemezési lépés során nem talál egy hivatkozott rendszerképet vagy csomagot egy terjesztési ponton, akkor a Configuration Manager hibás hivatkozás miatt leállítja a feladatütemezés futtatását – kivéve, ha a sikertelen lépés olyan feltételt tartalmaz, amely hiba esetén is folytatást ír elő.

Fontos
Alapértelmezés szerint ha egy lépés vagy művelet meghiúsul, a feladatütemezés is sikertelen lesz. Ha szeretné, hogy a feladatütemezés sikertelen lépés esetén is folytatódjon, szerkessze a feladatütemezést, kattintson a Beállítások lapra, majd jelölje be a Folytatás hiba esetén négyzetet.

További információ a feladatütemezésbe felvehető lépésekről: Feladatütemezési lépések a Configuration Managerben.

Feladatütemezési csoportok

A Csoportok több lépést jelentenek egy adott feladatütemezésben. Egy feladatütemezési csoport egy névből, egy opcionális leírásból, illetve olyan opcionális feltételekből áll, amelyet a rendszer egyetlen egységként értékel, mielőtt folytatná a következő feladatütemezési lépéssel. A csoportok beágyazhatók egymásba, és vegyesen tartalmazhatnak lépéseket és alcsoportokat is. A csoportok több, közös feltétellel rendelkező lépés kombinálására kínálnak hasznos eszközt.

Fontos
Ha egy csoport bármely lépése vagy beágyazott csoportja meghiúsul, alapértelmezés szerint a feladatütemezési csoport is sikertelen lesz. Ha szeretné, hogy a feladat��temezés sikertelen lépés vagy beágyazott csoport esetén is folytatódjon, szerkessze a feladatütemezést, kattintson a Beállítások lapra, majd jelölje be a Folytatás hiba esetén négyzetet.

Az alább táblázat a Folytatás hiba esetén beállítás működését ismerteti lépések csoportosítása esetén.

Példánkban két feladatütemezési csoport van, amelyek három-három feladatütemezési lépést tartalmaznak.

Feladatütemezési csoport vagy lépés	Folytatás hiba esetén beállítás értéke
1. feladatütemezési csoport	A Folytatás hiba esetén beállítás aktív.
Feladatsor 1. lépése	A Folytatás hiba esetén beállítás aktív.
Feladatsor 2. lépése	Nincs beállítva.
Feladatsor 3. lépése	Nincs beállítva.
2. feladatütemezési csoport	Nincs beállítva.
Feladatsor 4. lépése	Nincs beállítva.
Feladatsor 5. lépése	Nincs beállítva.
Feladatsor 6. lépése	Nincs beállítva.

• Ha az 1. feladatütemezési lépés sikertelen, a feladatütemezés a 2. lépéssel folytatja.

• Ha a 2. feladatütemezési lépés sikertelen, a feladatütemezés nem hajtja végre a 3. lépést, hanem a 4. és 5. feladatütemezési lépéssel folytatja, amelyek másik feladatütemezési csoportban találhatók.

• Ha a 4. feladatütemezési lépés sikertelen, a rendszer nem hajt végre további lépéseket, és a feladatütemezés sikertelen lesz, mivel a Folytatás hiba esetén beállítás a 2. feladatütemezési csoport esetén nem volt beállítva.

A feladatütemezési csoportokhoz nevet kell rendelnie, ennek azonban nem feltétlenül kell egyedinek lennie. A feladatütemezési csoporthoz emellett igény szerint leírást is megadhat.

Feladatütemezési változók

A feladatütemezési változó névből és értékből álló párok csoportja, amelyek konfigurációs és központi operációsrendszer-telepítési beállításokat határoznak meg a Configuration Manager-ügyfélszámítógépen végrehajtott számítógép-, operációsrendszer- és felhasználóállapot-konfigurációs feladatokhoz. A feladatütemezési változók a feladatütemezési lépések konfigurálására és testreszabására nyújtanak lehetőséget.

Amikor futtat egy feladatütemezést, a rendszer számos feladatütemezési beállítást környezeti változóként tárol el. A beépített feladatütemezési változók értékei elérhetők és módosíthatók, új feladatütemezési változók létrehozásával pedig testre is szabhatja a feladatütemezés futtatását a célszámítógépen.

A feladatütemezési környezetben az alábbi műveletek végezhetők feladatütemezési változókkal:

• Beállítások konfigurálása egy feladatütemezési művelethez

• Parancssori argumentumok biztosítása feladatütemezési lépésekhez

• Olyan feltétel értékelése, amely meghatározza, hogy egy adott feladatütemezési lépés vagy csoport fusson-e

• Értékek biztosítása feladatütemezésben használt egyéni parancsfájlokhoz

Vegyünk például egy olyan feladatütemezést, amelyben a Csatlakozás tartományhoz vagy munkacsoporthoz lépés szerepel. A feladatütemezést különböző gyűjteményekre alkalmazhatja, a gyűjtemények tagságát pedig a tartományi tagság határozza meg. Ebben az esetben gyűjteményenként alkalmazott feladatütemezési változót határozhat meg az egyes gyűjtemények tartománynevéhez, majd ezzel a változóval elláthatja a feladatütemezést a megfelelő tartománynévvel.

Feladatütemezési változók létrehozása

Új feladatütemezési változók hozzáadásával testre szabhatja és szabályozhatja a feladatütemezés egyes lépéseit. Létrehozhat például olyan feladatütemezési változót, amellyel felülbírálhatja egy beépített feladatütemezési lépés egyik beállítását. Emellett egyéni feladatütemezési változók is létrehozhatók a feladatütemezés egyes feltételeihez, parancssoraihoz és egyéni lépéseihez. Amikor létrehoz egy feladatütemezési változót, a rendszer akkor is megőrzi a változót és a hozzá kapcsolódó értéket a feladatütemezési környezetben, ha a feladatütemezés újraindul a célszámítógépen. A változó és értéke a feladatütemezés keretében különböző operációs rendszerkörnyezetekben is használható – például teljes értékű Windows operációs rendszerekben és a Windows PE környezetben is.

Az alábbi táblázat bemutatja a feladatütemezési változók létrehozásának lépéseit, és további használati információkkal szolgál.

Létrehozási módszer	Használat
Mezők beállítása a feladatütemezési lépésekben a Feladatütemezés-szerkesztő segítségével	A feladatütemezési lépés alapértelmezett értékeinek meghatározása. A változó és az érték csak akkor érhető el, amikor a feladatütemezés az adott lépést futtatja. Nem részei az általános feladatütemezési környezetnek, és nem érhetők a feladatütemezés más lépései által. A beépített változók és a kapcsolódó lépések listája itt található: A feladat sorrend művelet változók a Configuration Manager.
Rögzített feladatütemezési változós lépés hozzáadása egy feladatütemezéshez	A feladatütemezési változó és a hozzá tartozó érték meghatározása a feladatütemezési környezetben, amikor a lépést a feladatütemezés keretében futtatják. A környezeti változóhoz és értékéhez az összes későbbi feladatütemezési lépés hozzáférhet.
Gyűjteményre vonatkozó változó definiálása	Feladatütemezési változók és értékek meghatározása számítógép-gyűjteményhez. A gyűjteménynek szánt feladatütemezések mind hozzáférhetnek a feladatütemezési változókhoz és értékeikhez.
Számítógépre vonatkozó változó definiálása	Feladatütemezési változók és értékek meghatározása egy adott számítógéphez. A számítógépre szánt feladatütemezések mind hozzáférhetnek a feladatütemezési változókhoz és értékeikhez.
Feladatütemezési változó hozzáadása a Feladatütemezési média létrehozása varázsló Testreszabás lapján	Feladatütemezési változók és értékek meghatározása az arról a hordozóról futtatott feladatütemezéshez, amely hozzáférhet a változóhoz és értékéhez.

A beépített feladatütemezési változó alapértelmezett értékének felülbírálásához a beépített változóval azonos nevű feladatütemezési változót kell definiálnia. A beépített feladatütemezési változókról, a hozzájuk kapcsolódó műveletekről és használatukról a következő témakörben olvashat: Beépített feladatütemezési változók a Configuration Managerben.

A feladatütemezési változók a feladatütemezési környezetben törölhetők, ugyanazokkal a módszerekkel, amelyek a létrehozásukra is szolgálnak – azzal a különbséggel, hogy a törléshez a változó értékeként üres karakterláncot kell megadni.

A különböző módszerek kombinálásával egy feladatütemezési környezeti változó különböző értékekre is beállítható ugyanahhoz a feladatütemezéshez. Ebben a speciális esetben egyes feladatütemezési lépésekhez alapértelmezett értékeket állít be a Feladatütemezés-szerkesztőben, majd más módszerekkel egyéni értékeket határoz meg a változókhoz. Az alábbi lista ismerteti azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy a rendszer melyik értéket vegye figyelembe, ha a feladatütemezési változót több különböző módszer használatával hozták létre.

1. A Feladatütemezési változó beállítása lépés az összes többi létrehozási módszert felülbírálja.

2. A számítógépre vonatkozó változók elsőbbséget élveznek a gyűjteményre vonatkozó változókkal szemben. Ha azonos nevet ad egy számítógépre vonatkozó és egy gyűjteményre vonatkozó változónak, a célszámítógép a feladatütemezés futtatásakor a számítógépre vonatkozó változó értékét fogja használni.

3. A feladatütemezések adathordozóról is futtathatók. Az adathordozóról futtatott változók gyűjteményre vagy számítógépre vonatkozó változók helyett használhatók. Ha a feladatütemezés adathordozóról fut, a rendszer a számítógépre és gyűjteményre vonatkozó változókat nem használja, hanem a Feladatütemezési hordozó létrehozása varázsló Testreszabás lapján definiált feladatütemezési változókat veszi figyelembe az adathordozóról futtatott feladatütemezés értékeinek beállításához.

4. Ha egy feladatütemezési változó értéke nincs beállítva a feladatütemezési környezetben, a beépített műveletek a lépés alapértelmezett értékét fogják használni, amely a Feladatütemezés-szerkesztőben van beállítva.

A beépített feladatütemezési lépések beállításainak felülbírálása mellett új környezeti változókat is létrehozhat, amelyeket feladatütemezési lépésekben, parancsfájlokban, parancssorban vagy feltételekben használhat. Az új feladatütemezési változó nevének megadásakor ügyeljen az alábbiakra:

• A feladatütemezési változó nevében betűk, számok, aláhúzásjel (_) és kötőjel (-) szerepelhet.

• A feladatütemezési változó neve legalább 1, legfeljebb 256 karakter lehet.

• A felhasználó által definiált változóknak betűvel kell kezdődniük (A–Z vagy a–z).

• A felhasználó által definiált váltók neve nem kezdődhet aláhúzásjellel. Csak az írásvédett feladatütemezési változók neve kezdődik aláhúzásjellel.

  Megjegyzés
  Az írásvédett feladatütemezési változók olvashatók a feladatütemezési lépések által, de az értékük nem állítható. Írásvédett feladatütemezési változót használhat például egy Parancssor futtatása feladatütemezési művelet parancssorának részeként, de nem állíthatja be az írásvédett változó értékét a Feladatütemezési változó beállítása művelettel.

• A feladatütemezési változók nevében a rendszer nem különbözteti meg a kis- és nagybetűket, tehát például az „OSDVAR” és az „osdvar” ugyanazt a feladatütemezési változót jelöli.

• A feladatütemezési változók neve nem kezdődhet és nem végződhet szóközzel, és beágyazott szóközöket sem tartalmazhat. A feladatütemezési változók nevének elején vagy végén hagyott szóközöket a rendszer figyelmen kívül hagyja.

Az alábbi táblázatban néhány példát láthat érvényes és érvénytelen felhasználó által megadott feladatütemezési változónevekre.

Példák felhasználó által megadott érvényes változónevekre	Példák felhasználó által megadott érvénytelen változónevekre
SajatValtozo	1Valtozo A felhasználó által megadott feladatütemezési változók neve nem kezdődhet számmal.
Sajat_valtozo	SajatV@ltozo A felhasználó által megadott feladatütemezési változók neve nem tartalmazhatja a @ karaktert.
Sajat_valtozo_2	_SajatValtozo A felhasználó által megadott feladatütemezési változók neve nem kezdődhet aláhúzásjellel.

Általános korlátozások a feladatütemezési változók kapcsán:

• A feladatütemezési változók értékei nem lehetnek hosszabbak 4000 karakternél.

• Írásvédett feladatütemezési változók nem hozhatók létre és nem írhatók felül. Az írásvédett változók neve aláhúzással (_) kezdődik. Az írásvédett feladatütemezési változók értéke elérhető a feladatütemezésben, a társított értékek azonban nem módosíthatók.

• A feladatütemezési változók értékeiben a használati módjuktól függően a kis- és nagybetűk különbözőnek számíthatnak. A legtöbb esetben azonban a változók értékeiben a rendszer nem tesz különbséget a kis- és nagybetűk között – kivételt jelentenek ez alól például a jelszavat tartalmazó változók értékei.

• Elméletileg tetszőleges számú feladatütemezési változó hozható létre, a változók számát azonban a feladatütemezési környezet mérete korlátozza. A szervizcsomag nélküli Configuration Managerben és a Configuration Manager SP1 kiadásában a feladatütemezési környezet mérete nem haladhatja meg a 10 MB-ot. A System Center 2012 R2 Configuration Managerben az ügyfél hatékonyabb memóriafelhasználása révén a feladatütemezési környezet maximális mérete már 32 MB-ra nőtt.

A feladatütemezési környezet változóinak elérése

Miután a fenti szakaszban leírt módszerek egyikével meghatározta a feladatütemezési változót és annak értékét, a környezeti változó értékét használhatja a feladatütemezésekben. Hozzáférhet a beépített feladatütemezési változók alapértelmezett értékeihez, új értékeket adhat meg a beépített változókhoz, és egyéni feladatütemezési változókat is használhat parancssorokban és parancsfájlokban.

Az alábbi táblázat a feladatütemezési környezet változóinak elérésével végrehajtható feladatütemezési műveleteket ismerteti.

Feladatütemezési művelet	Használat
Műveleti beállítások konfigurálása	Megadhatja, hogy egy feladatütemezési lépés adott beállítását egy változó értéke határozza meg az ütemezés futtatásakor. Ha egy feladatütemezési környezeti változóval szeretné megadni egy feladatütemezési lépés beállítását, a Feladatütemezés-szerkesztővel szerkessze a lépést, és a mező értékeként adja meg a kívánt változó nevét. A változó nevét százalékjelek (%) közé kell foglalni – ez jelzi, hogy az érték környezeti változó.
Parancssori argumentumok megadása	Egy környezeti változó értékével részben vagy egészében is megadhat egy egyéni parancssort. Ha környezeti változóval szeretne megadni egy parancssori beállítást, használja a változó nevét a Parancssor futtatása feladatütemezési lépés Parancssor mezőjében. A változó nevét százalékjelek (%) közé kell foglalni. Az alábbi parancssor például egy beépített környezeti változó segítségével írja a számítógép nevét a C:\File.txt fájlba: Cmd /C %_SMSTSMachineName% > C:\File.txt
Lépés feltételének értékelése	A feladatütemezési lépések vagy csoportok feltételeinek keretében beépített és egyéni feladatütemezési környezeti változókat is használhat. A rendszer ekkor a feladatütemezési lépés vagy csoport futtatása előtt kiértékeli a környezeti változó értékét. Változó értékének kiértékelésére szolgáló feltétel hozzáadásához tegye az alábbiakat: Jelölje ki azt a lépést vagy csoportot, amelyhez hozzá szeretné adni a feltételt. A lépés vagy csoport Beállítások lapján a Feltétel hozzáadása legördülő menüből válassza a Feladatütemezési változó lehetőséget. A Feladatütemezési változó párbeszédpanelen adja meg a változó nevét, a tesztelni kívánt feltételt, valamint a változó értékét.
Információ biztosítása egyéni parancsfájlról	Feladatütemezési változók a Microsoft.SMS.TSEnvironment COM-objektummal olvashatók és írhatók a feladatütemezés futása közben. Az alábbi példában egy Visual Basic-parancsfájl látható, amely a _SMSTSLogPath feladatütemezési változóval lekérdezi az aktuális napló helyét. A parancsfájl emellett egy egyéni változót is beállít. dim osd: set env = CreateObject("Microsoft.SMS.TSEnvironment") dim logPath ' You can query the environment to get an existing variable. logPath = env("_SMSTSLogPath") ' You can also set a variable in the OSD environment. env("MyCustomVariable") = "varname" A feladatütemezési változók parancsfájlokban történő használatáról további információért olvassa el az SDK dokumentációját.

Számítógép- és gyűjteményváltozók

A feladatütemezések egyszerre több számítógépen vagy gyűjteményben is futtathatók. Számítógépre vagy gyűjteményre vonatkozó egyedi információkat is meghatározhat, például egyedi termékkulcsot egy operációs rendszerhez, vagy egy gyűjtemény összes tagját egy adott tartományhoz csatlakoztathatja.

A feladatütemezési változók egy számítógéphez vagy gyűjteményhez is rendelhetők. Amikor a feladatütemezés futni kezd a célszámítógépen vagy -gyűjteményben, a rendszer a célszámítógépre vagy -gyűjteményre alkalmazza a megadott értékeket.

A feladatütemezési változók egyetlen számítógépre vagy egy egész gyűjteményre vonatkozóan is meghatározhatók. Amikor a feladatütemezés futni kezd a célszámítógépen vagy -gyűjteményben, a rendszer felveszi a környezetbe a megadott változókat, az értékek pedig a feladatütemezés valamennyi lépése számára elérhetővé válnak.

Figyelmeztetés
Ha ugyanazt a nevet használja egy gyűjteményre és egy számítógépre vonatkozó változóhoz, a számítógép-változó elsőbbséget élvez a gyűjteményváltozóval szemben. A gyűjteményekhez rendelt feladatütemezési változók elsőbbséget élveznek a beépített feladatütemezési változókkal szemben.

További információt a számítógépek és gyűjtemények feladatütemezési változóinak létrehozásáról a Feladatütemezési változók létrehozása számítógépekhez és gyűjteményekhez című szakasz tartalmaz.

Feladatütemezési médiához kapcsolódó változók

Olyan feladatütemezésekhez is meghatározhat változókat, amelyek feladatütemezési médiáról futnak. Ha médiát (adathordozót) használ az operációs rendszer központi telepítéséhez, a feladatütemezési változók hozzáadását és az értékeik megadását a média létrehozásakor kell elvégezni, a rendszer pedig a médián fogja tárolni a változókat és értékeiket.

Megjegyzés
A feladatütemezések tárolása különálló adathordozón történik, ugyanakkor bármilyen típusú, például manuálisan előkészített média is képes lekérni a feladatütemezést felügyeleti pontról.

Feladatütemezési változók a Feladatütemezési média létrehozása varázsló Testreszabás lapján határozhatók meg. További információ az adathordozók létrehozásáról: Operációs rendszerek központi telepítése adathordozó használatával a Configuration Managerben.

Tipp
A feladatütemezés a CreateTSMedia.log naplófájlba írja a csomagazonosítót és az előindítási parancssort (beleértve a feladatütemezési változók értékét) azon a számítógépen, amelyen a Configuration Manager konzol fut. Ebben a naplófájlban ellenőrizheti a feladatütemezési változók értékét.

Feladatütemezések létrehozása

Feladatütemezések a Feladatütemezés létrehozása varázslóval hozhatók létre. A varázsló adott feladatok elvégzésére szolgáló beépített feladatütemezések vagy számos különböző feladat elvégzésére szolgáló egyéni feladatütemezések készítésére szolgál.

Létrehozhat például olyan feladatütemezéseket, amelyek összeállítják és rögzítik egy referencia-számítógép operációsrendszer-képét, vagy már létező operációsrendszer-képet telepítenek a kívánt célszámítógépre; vagy egyéni feladatütemezéseket is létrehozhat egy egyedi feladat ellátására. Az egyéni feladatütemezésekkel speciális központi operációsrendszer-telepítéseket vagy más egyedi feladatokat hajthat végre.

További információt a feladatütemezések létrehozásáról a Feladatütemezések kezelése a Configuration Managerben című témakör Feladatütemezések létrehozása című szakasza tartalmaz.

Feladatütemezés szerkesztése

A Feladatütemezés-szerkesztő szolgál a feladatütemezések szerkesztésére. A szerkesztővel az alábbi módosításokat végezheti el a feladatütemezéseken:

• Lépéseket vehet fel a feladatütemezésbe, illetve távolíthat el abból.

• Módosíthatja a feladatütemezés lépéseinek sorrendjét.

• Lépéscsoportokat vehet fel és távolíthat el.

• Megadhatja, hogy a feladatütemezés folytatódjon-e hiba esetén.

• Feltételeket adhat a feladatütemezés lépéseihez és csoportjaihoz.

Fontos
Ha a feladatütemezésben a szerkesztés után csomagra vagy programra mutató társítatlan hivatkozás marad, akkor ki kell javítania a hivatkozást, törölnie kell a helytelenül hivatkozott programot a feladatütemezésből, vagy átmenetileg le kell tiltania a hibás feladatütemezési lépést a hibás hivatkozás korrigálásáig vagy eltávolításáig.

További információt a feladatütemezések szerkesztéséről a Feladatütemezések kezelése a Configuration Managerben című témakör Feladatütemezés szerkesztése című szakasza tartalmaz.

Feladatütemezés központi telepítése

A feladatütemezéseket bármely Configuration Manager-gyűjtemény célszámítógépeire telepítheti központilag, beleértve a Minden ismeretlen számítógép gyűjteményt is, amely az operációs rendszerek ismeretlen számítógépekre történő telepítésére szolgál. A feladatütemezések ugyanakkor felhasználógyűjteményekre nem telepíthetők.

Fontos
Kerülje az olyan feladatütemezések központi telepítését, amelyek nem megfelelő gyűjteményekbe telepítenek operációs rendszereket, például a Minden rendszer gyűjteménybe. Ügyeljen arra, hogy a gyűjtemény, amelyre a feladatütemezést központilag telepíti, csak olyan számítógépeket tartalmazzon, amelyeken valóban telepíteni szeretné az operációs rendszert.

Minden célszámítógép, amely megkapja a feladatütemezést, a központi telepítésben megadott beállításokkal futtatja azt. Maga a feladatütemezés nem tartalmaz társított fájlokat vagy programokat. A feladatütemezés által hivatkozott fájloknak már eleve elérhetőnek kell lenniük a célszámítógépen vagy az ügyfelek számára hozzáférhető terjesztési ponton. A feladatütemezés továbbá akkor is telepíti a programok által hivatkozott csomagokat, ha a program vagy csomag már telepítve van a célszámítógépen.

Megjegyzés
A csomagokkal és programokkal ellentétben a feladatütemezés az alkalmazásokat csak akkor telepíti, ha a követelményszabályok teljesülnek, és a megadott észlelési módszer alapján az alkalmazás még nincs telepítve.

A Configuration Manager-ügyfél az ügyfélházirend letöltésekor futtatja a feladatütemezéseket. Ha nem szeretné megvárni a következő lekérdezési ciklust, hanem manuálisan szeretné elindítani a műveletet, olvassa el a Házirend lekérésének kezdeményezése Configuration Manager-ügyfélhez című szakaszt.

Ha írási szűrőket használó Windows Embedded-eszközökre telepít feladatütemezést, a Configuration Manager SP1 és újabb kiadásaiban már megadhatja, hogy az írási szűrő le legyen-e tiltva az eszközön a telepítés során, majd a telepítést követően újra is indíthatja az eszközt. Ha az írási szűrő nincs letiltva, a feladatütemezést a rendszer egy átmeneti területen telepíti, így az az eszköz újraindítása után nem lesz elérhető.

Megjegyzés

Amikor feladatütemezést telepít egy Windows Embedded-eszközön, győződjön meg arról, hogy az eszköz olyan gyűjtemény tagja, amely beállított karbantartási időszakkal rendelkezik. Ez lehetővé teszi az írási szűrő letiltásának és engedélyezésének, illetve az eszköz újraindításának felügyeletét. Ha az ügyfél a karbantartási időszakon kívül is letölt egy feladatütemezést, akkor kétszer fogja letölteni azt. Ebben az esetben ugyanis az ügyfélnek az első letöltés, az írási szűrők letiltása és az újraindítás után újra le kell töltenie a feladatütemezést, mivel azt először az átmeneti tárolóba töltötte le, amely az eszköz újraindításakor törlődik.

További információt a feladatütemezések telepítéséről a Feladatütemezések kezelése a Configuration Managerben című témakör Feladatütemezés központi telepítése című szakasza tartalmaz.

Feladatütemezések exportálása és importálása

A Configuration Manager feladatütemezések exportálását és importálását is lehetővé teszi. Feladatütemezés exportálásakor a hivatkozott objektumokat is elhelyezheti az exportált csomagban – legyen szó operációsrendszer-képről, rendszerindító lemezképről, ügyfélügynökcsomagról, illesztőprogram-csomagról vagy függőséggel rendelkező alkalmazásokról.

Megjegyzés
A Configuration Managerben a feladatütemezések exportálási és importálási módja nagyon hasonló az alkalmazások exportálási-importálási folyamatához.

A feladatütemezések exportálásáról és importálásáról részletesebb tájékoztatást a Feladatütemezések kezelése a Configuration Managerben című témakör Feladatütemezések exportálása és importálása című szakaszában talál.

Feladatütemezések futtatása

A feladatütemezések futtatása alapértelmezés szerint mindig a helyi rendszerfiókkal történik. A parancssori lépés azonban lehetőséget nyújt a feladatütemezés másik fiókkal való futtatására. A feladatütemezés futtatásakor a Configuration Manager-ügyfél először ellenőrzi az esetleges hivatkozott csomagokat, mielőtt elkezdené végrehajtani a lépéseket. Ha a hivatkozott csomag nincs ellenőrizve, vagy nem érhető el terjesztési ponton, a feladatütemezés hibát ad vissza a kapcsolódó feladatütemezési lépéshez.

Ha be van állítva egy terjesztett feladatütemezés letöltése és futtatása, a Configuration Manager minden hivatkozott csomagot és alkalmazást letölt az ügyfél gyorsítótárába. A szükséges csomagokat és alkalmazásokat a rendszer a terjesztési pontról tölti le, ha azonban a Configuration Manager-ügyfél gyorsítótára túl kicsi, vagy a csomag vagy alkalmazás nem található, a feladatütemezés meghiúsul, és a rendszer egy állapotüzenetet generál. A Tartalom helyi letöltése, ha a futó feladatütemezés igényli beállítással azt is megadhatja, hogy az ügyfél csak szükség esetén töltse le a tartalmat, illetve a Program futtatása a terjesztési pontról beállítással azt, hogy az ügyfél közvetlenül a terjesztési pontról telepítse a fájlokat, anélkül, hogy letöltené azokat a gyorsítótárba. A Program futtatása a terjesztési pontról beállítás csak akkor érhető el, ha a hivatkozott csomagokra vonatkozóan engedélyezve van a Csomag tartalmának másolása a terjesztési pontok egy csomagmegosztásába beállítás az Adatel��rés lapon a Csomag tulajdonságai között.

Ha a feladatütemezést futtató kliensgép nem talál egy függő csomagot vagy alkalmazást, a kliensgép azonnal hibaüzenetet küld, amikor a függőség állapota Elérhető lesz. Ugyanakkor ha a függőséghez a Kötelező beállítást adja meg, a Configuration Manager-kliensgép egy beállított várakozási idő után ismét megpróbálja letölteni a tartalmat, amíg el nem éri a határidőt, amennyiben a rendszer még nem replikálta egy elosztási ponthoz, melyet a kliensgép elérhet.

Egy feladatütemezés sikeres vagy sikertelen teljesítése után a Configuration Manager rögzíti ezt a Configuration Manager-kliensgép előzményeiben. A feladatütemezést nem vonhatja vissza vagy állíthatja le, miután elindította azt egy számítógépen.

Fontos
Ha egy feladatütemezési lépéshez a kliensgép újraindítására van szükség, lehetséges kell legyen a kliensgép rendszerét egy formázott lemezpartíción indítani. Ellenkező esetben a feladatütemezés sikertelen lesz, függetlenül a feladatütemezésben megadott hibakezeléstől.

Ha egy feladatütemezés egy függő objektumát, például egy szoftverterjesztési csomagot újabb verzióra frissít, a rendszer automatikusan frissíti és a legújabb verzióhoz hivatkoztatja a csomagra hivatkozó összes feladatütemezést.

Megjegyzés
Mielőtt egy Configuration Manager-kliensgép lefuttat egy feladatütemezést, a kliensgép az összes feladatütemezésben ellenőrzi a lehetséges függőségeket és azok elérhetőségét egy terjesztési ponton. Ha a kliensgép egy törölt objektumot talál, amelytől a feladatütemezés függ, a kliensgép hibaüzenetet küld, és nem futtatja le a feladatütemezést.

Program futtatása a feladatütemezés előtt

Megadhat egy programot, melyet futtatni kíván a feladtütemezés futtatása előtt. Ha szeretne megadni egy programot, melyet futtatni kíván, nyissa meg a feladatütemezéshez tartozó Tulajdonságok párbeszédpanelt, és válassza a Speciális lapot a következő beállítások megadásához:

Fontos
Ha egy programot szeretne futtatni a feladatütemezés futtatása előtt, a feladatütemezés és a program teljes tartalma elérhető kell legyen egy csomagmegosztásban, mely a csomaghoz tartozik. A csomagmegosztást a csomag tulajdonságai között, az Adatelérés lapon állíthatja be.

• Program futtatása előbb: Ez a beállítás azt jelzi, hogy szeretne egy másik programot futtatni, mielőtt a feladatütemezést futtatja.

  Fontos
  Ez a beálítás csak a teljes operációs rendszerben futó feladatütemezésekre érvényes. A Configuration Manager nem veszi figyelembe ezt a beálítást, ha a feladatütemezést a PXE vagy rendszerindító adathordozó használatával indította.

• Csomag: Adja meg a csomagot, mely a programot tartalmazza.

• Program: Adja meg a futtatni kívánt programot.

• Mindig futassa előbb ezt a programot: Ezzel a beállítással megadhatja, hogy a Configuration Manager mindig előbb ezt a programot futtassa, amikor a kliensgépen feladatütemezés futtatását kezdeményezi. Alapértelmezés szerint a program sikeres futtatása után a rendszer nem futtatja le újra, ha a feladatütemezést ismét lefuttatják ugyanazon a kliensgépen.

Ha nem sikerül futtatni a kijelölt programot egy kliensgépen, a feladatütemezés sem indul.

Feladatütemezés futtatása egy karbantartási időszakban

Ha beállít egy karbantartási időszakot a célszámítógépeket tartalmazó gyűjteményhez, meghatározhatja a feladatütemezés futtatásának idejét. A karbantartási időszakok a kezdés és a befejezés dátumával és időpontjával, valamint az ismétlődésük beállításával vannak konfigurálva. Ezenkívül a karbantartási időszak ütemezésének beállításakor azt is megadhatja, hogy a karbantartási időszak csak feladatütemezésekre legyen érvényes. További információ a karbantartási időszakokról: .No text is shown for link '19adb219-c1ef-4dea-bb7d-d88d4e541044'. The title of the linked topic might be empty.

Fontos
Ha karbantartási időszakot állít be egy feladatütemezéshez, az akkor is fut tovább, ha a karbantartási időszak véget ér. A feladatütemezés futtatása lehet sikeres és sikertelen.

Feladatütemezések és a hálózatelérési fiók

Habár a feladatütemezések csak a helyi rendszerfiók környezetében futnak, az alábbiakban bemutatott esetekben a hálózatelérési fiókot is konfigurálni kell:

• A hálózatelérési fiókot megfelelően konfigurálni kell, különben a feladatütemezés sikertelenül próbálja elérni a feladat végrehajtásához szükséges Configuration Manager csomagokat a terjesztési pontokon. További információt a hálózatelérési fiókokról a következő témakör A hálózatelérési fiók konfigurálása című szakaszában talál: Tartalomkezelés konfigurálása a Configuration Managerben.

  Megjegyzés
  A hálózatelérési fiókot soha ne használja biztonsági környezetként programok futtatására, alkalmazások és frissítések telepítésére vagy feladatütemezések futtatására, viszont használhatja a kapcsolódó hálózati erőforrások eléréséhez.

• Ha rendszerindító lemezképet használ egy operációs rendszer központi telepítésének indítására, a Configuration Manager a Windows PE környezetet alkalmazza, ami nem minősül teljes operációs rendszernek. A Windows PE környezet automatikusan generált, véletlenszerű nevet használ, mely nem tagja egyetlen tartománynak sem. Ha nem megfelelően állítja be a hálózatelérési fiókot, előfordulhat, hogy a számítógép nem rendelkezik majd a megadott Configuration Manager csomagok hozzáféréséhez és így a feladatütemezés befejezéséhez szükséges engedélyekkel.

Adathordozó létrehozása feladatütemezésekhez

A feladatütemezéseket és a kapcsolódó fájlokat és függőségeket számos különböző típusú adathordozóra írhatja. Használhat például DVD- vagy CD-készletet, USB flash meghajtót médiarögzítésű, különálló vagy rendszerindító adathordozóként, vagy kiírhat egy Windows Imaging Format (WIM) fájlt egy előkészített adathordozóra.

A következő típusú adathordozókat hozhatja létre:

• Médiarögzítésű adathordozó. A médiarögzítésű adathordozó olyan operációs rendszerek lemezképének rögzítésére használatos, melyet a Configuration Manager infrastruktúrán kívül konfiguráltak és hoztak létre. A médiarögzítésű adathordozó testre szabott programokat tartalmazhat, melyek egy feladatütemezés futtatása előtt futtathatók. A testre szabott program együttműködik az asztallal, elkéri a felhasználótól a szükséges értékeket, és létrehozza a feladatütemezésben használt változókat.

  További információt a rögzítési adathordozókról az Operációs rendszerek adathordozóról történő központi telepítésének tervezése a Configuration Managerben című témakör Média rögzítése az operációs rendszeri lemezképek részére című szakaszában talál.

• Különálló adathordozó. A különálló adathordozók egyaránt tartalmazzák a feladatütemezést és az összes kapcsolódó objektumot, melyek szükségesek a feladatütemezés futtatásához. A különálló adathordozók akkor futtathatók, ha a Configuration Manager korlátozott hálózati hozzáféréssel rendelkezik, vagy nem jött létre hálózati kapcsolat. A különálló adathordozók a következőképpen futtathatók:

  • Ha a célszámítógép rendszerindítása nem történt meg, a rendszer a különálló adathordozóról kéri le feladatütemezéshez kapcsolódó Windows PE lemezképet, majd indítja a feladatütemezést.

  • A különálló adathordozók manuálisan is indíthatók, ha a felhasználó be van jelentkezve a hálózaton, és elindítja a telepítést.

  Fontos

  A különálló adathordozók használatával indított feladatütemezések lépései futtathatók kell legyenek hálózati adatok lekérése nélkül is. Ellenkező esetben az adatok lekérését megkísérlő feladatütemezés sikertelen lesz. Ha például nem sikerült végrehajtani egy olyan feladatütemezési lépést, melynek terjesztési pontra van szüksége egy csomag lekéréséhez, viszont ez a csomag megtalálható a különálló adathordozón, a feladatütemezési lépés probléma nélkül végrehajtható.

  További információt az önálló adathordozókról az Operációs rendszerek adathordozóról történő központi telepítésének tervezése a Configuration Managerben című témakör Operációs rendszert telepítő különálló adathordozó című szakaszában talál.

• Rendszerindító adathordozók. A rendszerindító adathordozók tartalmazzák a célszámítógép indításához szükséges fájlokat, és így a Configuration Manager infrastruktúrához csatlakozva meghatározhatják, mely feladatütemezések futtatandók egy adott gyűjteményi tagság szerint. A feladatütemezés és az ahhoz tartozó objektumok nem találhatók meg az adathordozón; a Configuration Manager kliensgépről kell azokat letölteni a hálózaton keresztül. Ez a módszer új vagy operációs rendszer nélküli számítógépekre történő központi telepítéshez használható, vagy ha nem található Configuration Manager-kliens vagy operációs rendszer a célszámítógépen.

  További információt a rendszerindító adathordozókról az Operációs rendszerek adathordozóról történő központi telepítésének tervezése a Configuration Managerben című témakör Operációs rendszert telepítő rendszerindító adathordozó című szakaszában talál.

• Előkészített adathordozó. Az előkészített adathordozókkal olyan célszámítógépekre telepíthetők operációs rendszeri lemezképek, melyek nem lettek előkészítve. Az előkészített adathordozók olyan Windows Imaging Format (WIM) fájlként vannak tárolva, amelyiket a gyártó, illetve a Configuration Manager környezetbe nem csatlakoztatott vállalati előkészítő központ telepíthet az operációs rendszer nélküli számítógépre.

  További információt a manuálisan előkészített adathordozókról az Operációs rendszerek adathordozóról történő központi telepítésének tervezése a Configuration Managerben című témakör Operációs rendszert telepítő manuálisan előkészített adathordozó című szakaszában talál.

Adathordozó létrehozásakor állítson be hozzá jelszót, mellyel meghatározhatja, hogy ki férhet hozzá az adathordozón található fájlokhoz. Jelszó beállításakor a felhasználónak a feladatütemezés futtatásakor be kell írnia a jelszót a célszámítógépen.

Ha adathordozó használatával futtatja a feladatütemezést, a rendszer nem ismeri fel az adathordozón található számítógépes chiparchitektúrát, viszont a feladatütemezés akkor is indulni próbál, ha a megadott architektúra nem egyezik meg a célszámítógépen ténylegesen telepített architektúrával. Ha az adathordozón található chiparchitektúra nem egyezik meg a célszámítógépen telepített acrhitektúrával, a telepítés nem fog sikerülni.

További információ az operációs rendszerek adathordozó használatával történő telepítéséről: Operációs rendszerek adathordozóról történő központi telepítésének tervezése a Configuration Managerben.

Lásd még

Tervezési operációs rendszerek a Configuration Manager központi telepítése