Az infrastruktúra mint kód megismerése
Az infrastruktúra mint kód a modern szoftverfejlesztési és üzemeltetési eljárások szerves részét képezi. Ez magában foglalja a programozási módszerek használatát az infrastruktúra-szolgáltatások kiépítéséhez és kezeléséhez. Az IaC hasznos a felhőalapú környezetekben, például a mintaforgatókönyvben leírtak esetében. Azonban minden olyan szervezet, amely a bevételéhez számítástechnikai eszközökre támaszkodik, kihasználhatja képességeit. Ebben a leckében megismerheti az IaC fő alapelveit és az alapelvek megvalósításának leggyakoribb módszereit.
Mik az IaC fő alapelvei?
Bár az IaC egyes implementációi jelentősen eltérhetnek egymástól, általában közös alapelveket követnek, például:
- Verziókövetés: Az IaC kóddal határozza meg az infrastruktúra összetevőit, beleértve a számítási, tárolási és hálózati erőforrásokat. Az ilyen kód általában egy VCS-ben található, amely megkönnyíti az infrastruktúra változásainak nyomon követését ugyanúgy, mint a szoftververziók nyomon követése.
- Deklaratív szintaxis: Az IaC deklaratív szintaxisra támaszkodik az infrastruktúra kívánt állapotának leírásához. Ez ellentétben áll egy hagyományosabb imperatív szintaxissal, amely magában foglalja az adott állapothoz vezető lépésenkénti eljárást meghatározó kód írását. A deklaratív megközelítés számos okból hatékonyabb. Az egyik az infrastruktúra-összetevőket üzemeltető platform intelligenciájára támaszkodik, minimalizálva a programozási hibák vagy a hatékonysági problémák lehetőségét. Emellett biztosítja az idempotenciát.
- Idempotencia: Ez a kifejezés egy olyan művelet jellemzőjét jelöli, amelyben az eredmény mindig ugyanaz, függetlenül attól, hogy a művelet hányszor történik. Mivel a deklaratív szintaxis csak a végső állapotot írja le, a használatával garantálható, hogy minden kódvégrehajtás mindig ugyanazt az eredményt adja. Ez biztosítja a célkörnyezet konzisztenciáját, és kizárja a köztes változások nem szándékos mellékhatásainak lehetőségét.
- Automatizálás: A kód használata megkönnyíti az automatikus kiépítést és konfigurálást, fokozza a hatékonyságot, a konzisztenciát és a méretezhetőséget. Ez a manuális hibák lehetséges hatását is kiküszöböli.
- CI/CD-integráció: Az IaC integrálható (és gyakran van) a CI/CD-vel, és átfogó szoftverkézbesítési stratégiát eredményez az infrastruktúra kiépítésének kombinálásával, az alkalmazások buildelésével, tesztelésével és üzembe helyezésével egy folyamatos, teljesen automatizált sorozatban.
- Újrafelhasználhatóság: Az IaC a legjobb programozási eljárásoknak megfelelően elősegíti az újrafelhasználható kódmodulok használatát. Ez megkönnyíti a projektek között megosztható szabványos infrastruktúra építőelemeiből álló szoftverkódtárak fejlesztését. Ennek eredményeképpen a szervezetek nagyobb konzisztenciát, egyszerűsített karbantartást és minimális duplikációt élveznek.
Hogyan implementáljuk az IaC-t?
Az IaC implementálása az infrastruktúra követelményeinek azonosításával kezdődik, beleértve a számítási, tárolási és hálózati összetevőket. A részletek nagyrészt az infrastruktúrát üzemeltető platformtól függenek, és jelentősen eltérhetnek például a nyilvános vagy magánfelhő-környezetek használatától függően.
A platform kiválasztása hatással lesz az IaC-technológia és -eszközök kiválasztására is. Például minden nyilvános felhőszolgáltató saját IaC-képességeket kínál. A Microsoft Azure esetében ezek a képességek Az Azure Resource Manager (ARM) és Bicep-sablonokon alapulnak. Vannak olyan megoldások is, amelyek többfelhős támogatást nyújtanak, például a Terraformot. Az eszköz kiválasztása határozza meg a fájlok típusát és a projektek megfelelő könyvtárszerkezetét. Ez lehetővé teszi az adattárak beállítását a választott verziókövetési rendszerben. A VCS-adattárak megkönnyítik az infrastruktúra változásainak nyomon követését, a csapaton belüli és csapatközi együttműködést, az üzembe helyezések és visszaállítások automatizálását, valamint a CI/CD-munkafolyamatokkal való integrációt.
Az adattár üzembe helyezésével el kell kezdenie egy IaC-kódtár készítését, amely a jövőbeli infrastruktúra-telepítések építőelemeit képviselő modulokból áll. Az ilyen blokkok például az egyes kiszolgálókat, hálózatokat vagy adattárakat jelölhetik, amelyeket tetszőleges módon kombinálhat és egyezhet meg a több erőforrásból álló megoldások létrehozásához.
A következő lépés általában az IaC-környezet CI/CD-munkafolyamatokkal való integrálását foglalja magában. Ez általában ugyanazt az adattárkészletet foglalja magában, megkönnyítve az infrastruktúra üzembe helyezését az adott infrastruktúrán üzemeltetett szoftverek kiépítésével, tesztelésével és megvalósításával. Az integrációnak azonban ki kell terjednie a CI/CD-eljárások IaC-üzemelő példányokra való alkalmazására. Különösen gondoskodnia kell arról, hogy a CI/CD-hez hasonlóan fejlesztési és előkészítési környezeteket használjon, automatizálja a tesztelést, monitorozási és visszajelzési ciklusokat implementáljon, és megfelelően biztosítsa az infrastruktúra kódját és az IaC-folyamatokat.