A Flask használatához szükséges alapismeretek
A Flask nyílt forráskódú webes „mikro-keretrendszer“. Az alkotói a „mikro-keretrendszer“ megnevezéssel arra utalnak, hogy a keretrendszer elvégzi a webes keretrendszertől elvárható feladatokat, de nem tartalmaz speciális funkciókat vagy más meghatározott követelményeket, amelyeket az alkalmazásnak teljesítenie kell, hogy helyesen működjön. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a Flask rendkívül rugalmas legyen, és tökéletes legyen a meglévő háttérrendszerek vagy API-k – például az Azure AI-szolgáltatások – előtérként való használatához.
Bármilyen keretrendszerrel készít webalkalmazást, tisztában kell lennie néhány alapelvvel – az útvonalakkal, metódusokkal és a sablonosítással. Vizsgáljuk meg ezeket a fogalmakat, mielőtt megírná a kódot.
Felhasználói kérések megválaszolása útvonalakkal
Amikor egy felhasználó webalkalmazást használ, azzal jelzi, hogy mit szeretne tenni, vagy hogy milyen információt keres, hogy különböző egységes forráshely-meghatározókat (URL-címeket) nyit meg. A címet (például https://adventure-works.com) begépelheti közvetlenül, vagy választhatja a megfelelő URL-címet tartalmazó hivatkozást vagy gombot. Egy e-kereskedelmi webhelyen az URL-címek lehetnek az alábbiakhoz hasonlók:
https://adventure-works.com/a kezdőlap eléréséhezhttps://adventure-works.com/products/widgetegy termék adataihozhttps://adventure-works.com/cart/buyegy vásárlás befejezéséhez
A fejlesztőnek nem kell az URL-cím első részével, a tartománnyal (ebben a példában adventure-works.com) foglalkoznia. Az alkalmazás az alapján működik, ami a tartománynév után következik, a / jellel kezdve. A tartománynév utáni rész nevezzük útvonalnak.
Az útvonal egy művelet elérési útja. Ahhoz hasonlóan, ahogyan egy mobilalkalmazás egy gombja, amelyre rákoppint, az útvonal is a felhasználó által végrehajtani kívánt műveletet jelzi. A webalkalmazásban különböző útvonalakat regisztrálhat az alkalmazás által támogatott különböző kérések megválaszolásához.
Az alkalmazásban egy függvény megadásával jelezheti, hogy hogyan kíván reagálni egy adott útvonalra irányuló kérésre. Az útvonal a függvényhez elvezető térkép. Ha általánosságban a programozásról van szó, ez az elv viszonylag természetes. Egy adott művelet elvégzéséhez egy függvényt hívunk meg. A felhasználók ugyanezt fogják tenni! A különbség csak annyi, hogy ők ezt egy útvonal elérésével teszik.
Metódusok vagy műveletek
Az útvonalak sokféleképpen elérhetők az úgynevezett metódusokkal vagy műveletekkel (a két kifejezés ugyanazt jelenti, és bármelyik használható). Az útvonal elérésének módja további kontextust ad meg a felhasználói kérés állapotáról, és a felhasználó által elvégezni kívánt műveletről.
Webalkalmazás létrehozásához számos metódus áll rendelkezésre, de a két leggyakoribb (és az a kettő, amelyekről itt szó lesz) a GET és a POST. A GET általában azt jelenti, hogy a felhasználó információt kér, a POST pedig azt, hogy a felhasználónak küldenie kell valamit és választ kell kapnia.
Megjegyzés:
A használt művelettől függetlenül információt mindig vissza lehet adni a felhasználónak.
Egy alkalmazásokban gyakori folyamat, amely a GET és a POST műveletet használja, az űrlapok kezelésével kapcsolatos. Tegyük fel, hogy olyan alkalmazást készít, amelynek a felhasználja egy levelezőlistára szeretne feliratkozni:
- A felhasználó a GET használatával éri el a regisztrációs űrlapot
- A felhasználó kitölti az űrlapot, majd a Beküldés gombot választja
- Az űrlap információi a POST használatával lesznek visszaküldve a kiszolgálónak
- A felhasználónak egy „sikert“ jelző üzenet lesz visszaküldve
Sejthető, hogy a felhasználó nem közvetlenül adja meg a használandó műveletet, azt az alkalmazás vezérli. Általánosságban amikor a felhasználó felkeres egy URL-címet annak begépelésével vagy egy hivatkozás kiválasztásával, akkor a GET használatával éri el az oldalt. Amikor egy űrlapot küld be egy gomb kiválasztásával, akkor az információkat általában a POST használatával küldi el.
Megjegyzés:
Ez az ismertető megmarad az általánosságok szintjén, mert a metódusok részletes tárgyalása meghaladja ennek a modulnak a kereteit.
Sablonok
A HTML (Hypertext Markup Language) a böngészőben megjelenő információk struktúrájának megadására szolgáló nyelv, a CSS (Cascading Style Sheets) pedig a stílus és az elrendezés kezelésére használatos. Alkalmazás létrehozásakor a HTML nagy része statikus, tehát nem változik. Ahhoz, hogy az oldalak dinamikusak lehessenek, programozottan kell információkat elhelyezni egy HTML-oldalon. Ezt a követelményt szinte minden webes keretrendszer sablonokkal támogatja.
Sablon használatával megírhatja az alap HTML-t (vagyis a sablont), és helyőrzőkkel jelölheti a dinamikus információkat. A helyőrzők leggyakrabban használt szintaxisa minden bizonnyal a {{ }}. A Jinja, a Flask sablonkezelő motorja ezt a szintaxist használja.
<h1>Welcome, {{ name }}</h1>
A fenti példában egy h1 (fejléc) HTML-kódja látható a megjelenítendő szöveggel. A {{ name }} azt jelzi, hogy egy name (név) nevű változót szeretnénk megjeleníteni közvetlenül a Welcome (üdvözöljük) szó után. Ezzel a szintaxissal a meglévő ismeretei alapján megírhatja a HTML-t, amelybe igény szerint beilleszthetők a dinamikus információk.