Megjegyzés
Az oldalhoz való hozzáféréshez engedély szükséges. Megpróbálhat bejelentkezni vagy módosítani a címtárat.
Az oldalhoz való hozzáféréshez engedély szükséges. Megpróbálhatja módosítani a címtárat.
A megbízható számítási feladatok következetesen megfelelnek a meghatározott megbízhatósági célkitűzéseknek. El kell érnie a megállapított rugalmassági célokat, ideális esetben a megbízhatóságot befolyásoló események megkerülésével. Reálisan nézve azonban a munkaterhelésnek el kell viselnie és ellenőriznie kell az ilyen események hatását, és előre meghatározott szinten kell tartania a műveleteket az aktív meghibásodás során. A megbízható munkaterhelésnek még katasztrófa esetén is helyre kell állnia egy adott állapotba egy adott időn belül, mindkettőben az érdekelt felek egyetértenek. Létfontosságú egy olyan incidenskezelési terv, amely lehetővé teszi a gyors észlelést és helyreállítást.
A számítási feladatok tervezési fázisában figyelembe kell vennie, hogy a megbízhatósági tervezési alapelveken és a megbízhatóság tervezési felülvizsgálati ellenőrzőlistájában található javaslatokon alapuló döntések hogyan befolyásolhatják más pillérek céljait és optimalizálását. Bizonyos döntések egyes pillérek számára előnyösek lehetnek, mások számára azonban kompromisszumot jelentenek. Ez a cikk olyan példákat ismertet, amelyekkel a számítási feladatok csapata találkozhat a számítási feladatok architektúrájának és műveleteinek megbízhatóság érdekében.
Megbízhatósági kompromisszumok a biztonsággal
Kompromisszum: Megnövelt számítási feladat felület. A Biztonság pillér a csökkentett és zárt felületet részesíti előnyben a támadási vektorok minimalizálása és a biztonsági vezérlők kezelésének csökkentése érdekében.
A megbízhatóságot gyakran replikációval érik el. A replikáció történhet az összetevők, az adatok szintjén vagy akár földrajzi szinten is. A replikák tervezésüknél fogva növelik a számítási feladatok felületét. Biztonsági szempontból a csökkentett és zárt felület előnyben részesíthető a potenciális támadási vektorok minimalizálása és a biztonsági ellenőrzések kezelésének egyszerűsítése érdekében.
Hasonlóképpen, a vészhelyreállítási megoldások, például a biztonsági mentések, növelik a számítási feladatok felületét. Ezek azonban gyakran el vannak különítve a számítási feladat futtatókörnyezetétől. Ehhez további biztonsági vezérlők végrehajtására van szükség, amelyek a vészhelyreállítási megoldásra jellemzőek lehetnek.
A megbízhatósági célok érdekében további komponensekre lehet szükség az architektúrához, ami növeli a felületet. Ez a megnövekedett összetettség növeli a számítási feladat felületét azáltal, hogy új összetevőket ad hozzá, amelyeket biztonságossá kell tenni, esetleg olyan módon, amelyet a rendszerben még nem használnak. Ezeket az összetevőket általában további kód kíséri a használatuk támogatására vagy az általános megbízhatósági mintákra, ami szintén növeli az alkalmazás felületét.
Ha egy számítási feladat olyan megbízhatósági eseményt tapasztal, amelyet az aktív incidensválasz kezel, a sürgősség nyomást gyakorolhat a számítási feladatok csapataira, hogy megkerüljék a rutinszerű hozzáférésre optimalizált biztonsági vezérlőket.
A hibaelhárítási tevékenységek miatt a csapat ideiglenesen letilthatja a biztonsági protokollokat, így a már amúgy is stresszes rendszer további biztonsági kockázatoknak van kitéve. Fennáll annak a veszélye is, hogy a biztonsági protokollok nem állnak helyre azonnal.
A biztonsági vezérlők részletes implementációi, például a szerepköralapú hozzáférés-vezérlési hozzárendelések vagy a tűzfalszabályok összetettséget és érzékenységet vezetnek be, növelve a helytelen konfiguráció esélyét. A megbízhatóságra gyakorolt potenciális hatás általános szabályokkal való mérséklése mindhárom Teljes felügyelet architektúra alapelvet erodálja.
A kiadási hullám frissítéseinek vagy a szállítói kódtáraknak, például a harmadik féltől származó összetevőknek vagy megoldásoknak a frissítések alkalmazása megzavarhatja a célösszetevőt, ami elérhetetlenséget okozhat a módosítás során. A javítás késleltetése vagy elkerülése elkerülheti a lehetséges megbízhatósági kockázatokat, de a rendszer védtelen marad a változó fenyegetésekkel szemben.
Az előző szempont a számítási feladat kódjára is vonatkozik. Ez vonatkozik például a régi kódtárakat és összetevőket használó alkalmazáskódra. Ha az alkalmazáskód frissítése és telepítése nem csökkentett megbízhatósági kockázatnak minősül, az alkalmazás idővel további biztonsági kockázatoknak van kitéve.
Megbízhatósági kompromisszumok a működési kiválósággal
A számítási feladatok átfogó monitorozási stratégiája a működési kiválóság kulcsfontosságú része. Ha további összetevőket vezet be egy architektúrába a megbízhatósági tervezési minták megvalósításához, az több kezelhető adatforrást eredményez, ami növeli az elosztott nyomkövetés és a megfigyelhetőség megvalósításának összetettségét.
Ha több régiót használ az egyrégiós erőforrás-kapacitás korlátainak leküzdéséhez és/vagy aktív/aktív architektúra megvalósításához, az növeli a számítási feladat üzemeltetési felügyeletének összetettségét. Ezt az összetettséget több régió kezelésének szükségessége és a köztük lévő adatreplikáció kezelése okozza.
Mivel a számítási feladatok megbízhatósági összetevők és minták hozzáadásával robusztusabbá válnak, több időt vesz igénybe az üzemeltetési eljárások és az összetevők dokumentációjának karbantartása.
A betanítás összetettebbé válik, ahogy a számítási feladat összetevőinek száma növekszik. Ez az összetettség befolyásolja a bevezetéshez szükséges időt, és növeli a termékütemtervek és a szolgáltatási szintű útmutatás nyomon követéséhez szükséges ismereteket.
Megbízhatósági kompromisszumok a felhasználói élmény optimalizálásával
A szigorú tesztelés hangsúlyozása késleltetheti az elfogadáshoz elengedhetetlen felhasználói élményfunkciók kiadását.
A megbízhatóság optimalizálása túlindexelheti a komplexitás minimalizálását, ami leértékeli a funkciókat a vonzóbb felhasználói élmény, például az egyéni összetevők és integrációk érdekében.
Megbízhatósági kompromisszumok a teljesítményhatékonysággal
A megbízhatósági minták gyakran tartalmaznak adatreplikációt a replika hibás működésének túlélése érdekében. A replikáció további késést vezet be a megbízható adatírási műveletekhez, amelyek egy adott felhasználó vagy adatfolyam teljesítmény-költségvetésének egy részét felemésztik.
A megbízhatóság néha az erőforrás-kiegyenlítés különböző formáit alkalmazza a terhelés kifogástalan állapotú replikákra való elosztására vagy újraelosztására. A kiegyensúlyozáshoz használt dedikált összetevő általában befolyásolja a kiegyensúlyozandó kérés vagy folyamat teljesítményét.
Az összetevők földrajzi határok vagy rendelkezésre állási zónák közötti elosztása a hatókörrel rendelkező hatás túlélése érdekében hálózati késést jelent a rendelkezésre állási határokon átívelő összetevők közötti kommunikációban.
A számítási feladatok állapotának megfigyelésére kiterjedt folyamatokat használnak. Bár a monitorozás kritikus fontosságú a megbízhatóság szempontjából, a műszerezés befolyásolhatja a rendszer teljesítményét. A megfigyelhetőség növekedésével a teljesítmény csökkenhet.
Az automatikus skálázási műveletek nem azonnaliak, ezért nem tudják megbízhatóan kezelni a hirtelen és drámai keresletnövekedést, amelyet nem lehet alakítani vagy simítani. Ezért a nagyobb példányokon vagy több példányokon keresztüli túlzott kiépítés kritikus megbízhatósági taktika a keresleti jel és a kínálat létrehozása közötti késés figyelembevételéhez. A kihasználatlan kapacitás ellentmond a teljesítményhatékonyság céljainak.
Néha egy összetevő nem skálázható a keresletre reagálva, és ez a kereslet nem teljesen kiszámítható. A nagy példányok használata a legrosszabb eset fedezésére a hulladék túlzott kiépítéséhez vezet olyan helyzetekben, amelyek kívül esnek az adott használati eseten.